Nem szeretnék hosszú vitába bonyolódni, hiszen a Pannónia Nyugdíjpénztár alapfelvetésével magam is egyetértek: természetesen vitatható az általam alkalmazott módszertan. Itt elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy ha a módszertanra vonatkozó kritikák elindítanak egy közös gondolkodást arra vonatkozóan, hogy kialakuljon egy konszenzuson alapuló módszertan a pénztárak minősítésére, akkor én már úgy érezném, hogy célt ért ez a cikk, amelynek éppen a "provokáció" lett volna a fő célja.
Sok kérdést kaptam az utóbbi időben arra vonatkozólag, mit gondolok arról, hogy a béren kívüli juttatások rendszerében az önkéntes pénztári befizetések kedvezőtlen helyzetbe jutnak azáltal, hogy jelentősen növekszik a munkáltató adóterhe ezeken a hozzájárulásokon. Az én válaszom mindig ugyanaz: az a baj, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések helye eleve nem a választható béren kívüli juttatások között lenne.
Sokan felháborodtak a múlt hónapban benyújtott törvényjavaslat miatt, miszerint meg kell szüntetni azt a magánnyugdíjpénztárat, amelynél a taglétszámhoz képesti befizetők aránya a megelőző hat hónap átlagában legalább két hónapon keresztül nem éri el a 70%-ot. Azóta már sok piaci pletyka és lehetséges megoldási javaslat is felreppent, ezért megkérdeztük Dr. Matits Ágnes és Holtzer Péter nyugdíjszakértőket, hogy ők milyen megoldást tudnának elképzelni a pénztártagok problémájára. Elgondolkodtató javaslatok születtek.
Nyugdíjcélú megtakarításokra szükség van, ezt senki sem vitatja, azonban úgy tűnik, a lakosság sokkal inkább rövid távon köteleződik el, az önkéntes nyugdíjpénztárak alig növekedtek az utóbbi években. Eközben tavaly május óta elérhető a Portfolio oldalán a pénztárak teljesítményértékelése, mostantól már a 2013-as adatokkal frissítve. Az összesítés alapján kijelenthető, hogy egy év alatt az átlagosnál jobb pénztárak között több cserére is sor került, a nagyobb pénztárak közül kettő (MKB, OTP) felkerült a lista elejére. Mindeközben az is tény, hogy óriási különbségek vannak pénztár és pénztár között, így ajánlott alaposabb körbenézni a piacon, mielőtt nagyobb döntésre szánnánk rá magunkat.
A megtakarítási piac dinamikus bővülést tudott felmutatni az utóbbi két évben, azonban a növekedésből nem tudtak profitálni az öngondoskodás egyik fő bástyájának tartott önkéntes pénztárak. Pedig a befektetők számára már május óta elérhető a Portfolio.hu nyugdíjpénztári aloldala, ahol több mutató alapján bemutatjuk a pénztárak teljesítményét, s lehetőség lenne a jó hatásfokkal működő pénztárak kiválasztására. Az értékelést frissítettük, ugyanis időközben elérhetővé váltak a 2012 mérleg és eredmény-kimutatás adatok. Mindent egybevéve elmondható, hogy a pénztárak között óriási eltérések vannak. Az eredmények azt mutatják, hogy a legnagyobb pénztárak jellemzően nem tudnak élni a méretgazdaságossági előnyükkel, a legjobb teljesítményt pedig a közepes taglétszámú pénztárak tudták elérni.
A magyar piacon az öngondoskodás legfőbb bástyájának az önkéntes pénztárak számítanak, az emberek számára több adat is nyilvános (például a költségek és a hozamok), azonban szakértő segítségének hiányában ebből önmagában nem lehet egy pénztárat értékelni, és a riválisokkal összehasonlítani. Ezt a tarthatatlan helyzetet orvosolta a Matits Ágnes nyugdíjszakértő által elkészített értékelési rendszer, amelyet felhasználva a Portfolio.hu egy külön aloldalt hozott létre. Összességében azt mondhatjuk, hogy nagyon vegyes a kép, óriási különbségek is lehetnek a pénztárak között a 2012-es helyzet szerint. A végső cél, az időskori jövedelembiztonság elérése érdekében korántsem mindegy, hogy melyik pénztárban vagyunk, ezért is lenne nagyon fontos, hogy az emberek tájékozódjanak a pénztárak teljesítménye felől. Mindehhez most már van egy új eszköz.
Cikkünket folyamatosan frissítjük.
Nem volt semmiféle előjele a mostani kitörésnek.
Gyorgyevics Benedekkel, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk.
Miért csökken a közvetlen külföldi tőkebefektetések volumene?
Meddig nőhet még?
